A tervezett kutatás – a humboldtiánus tudományok és a romantikus tudományok fogalmából kiindulva – a 18–19. századi német természettudományokban lejátszódó szemléletváltás magyarországi hatásait kívánja rekontextualizálni, főként a göttingeni és a jénai egyetem diszciplináris jelenségeihez kapcsolódóan. A másik tisztázandó alapprobléma az, hogy a Magyarországra, illetve Erdélybe irányuló tudásáramlás vizsgálata mennyiben járulhat hozzá a göttingeni és jénai folyamatok és hatásmechanizmusok pontosabb feltérképezéséhez. Mivel a korabeli szaktudományok a természetfilozófia hatásterében formálódtak, a magyarországi tudástranszfer sem pusztán az egyes diszciplináris eredmények átvételeként, hanem egyszersmind a problémaeltolódásokat előidéző filozófiai hatások komplex recepciójaként ment végbe. A Göttingenben körvonalazódó új tudományágak (mindenekelőtt a blumenbachi antropológia és a Lichtenberg által reprezentált kísérleti fizika) meghatározó szemléleti kerete a kantianizmus volt, így az ottani eredmények magyar recepciója jobbára a hazai Kant-vitához kapcsolódóan ment végbe, például Fejér György vagy Körmöczi János esetében. A számos diskurzusközösséget átfogó jénai konstelláció egyik legfontosabb koherenciatényezője a schellingi természetfilozófia volt. A romantikus természetfilozófia hatásait Magyarországon főként az újonnan instrumentalizálódó szaktudományok – a fizika mellett a kémia, illetve az orvostudomány – reprezentánsai integrálták, ezért a kutatás elsődlegesen Tomcsányi Ádám, Winterl Jakab József, illetve Nyiry István műveinek vizsgálatára terjed ki. Míg az említett tudományterületek esetében a tudás áramlása egyirányú volt, a mineralógia és a kémia vonatkozásában – az Ásványtani Társaság (Societät für die gesammte Mineralogie zu Jena) egyes tagjainak jénai előadásai, illetve Winterl dualisztikus kémiájának német recepciója kapcsán – kölcsönösségi mozzanatok is megfigyelhetők.