Klasszikafilológia-EsztétikaA klasszika-filológia és esztétika diszciplínái a magyar tudományos életben egykori göttingeni diákok révén jelennek meg, és válnak jelentőssé. Ezek a tudósok egyrészt átültetik a hazai tudományos közegbe, másrészt oktatókként továbbadják Göttingenben szerzett tudásukat, harmadrészt pedig nemzetközileg is elismert kutatásokkal gazdagítják azt. Jelen kutatás e hárompólusú tudástranszfer humántudományi modelljeit vizsgálja. Bár az esztétika és a klasszika-filológia tudományai a göttingeni tudományos modellben egymástól különálló diszciplínák, a magyarországi recepcióban a kettő szorosan összekapcsolódott. Schedius Lajos János a pesti tudományegyetem esztétikaprofesszora 1793-tól 50 esztendőn át mint göttingeni diák pályázta meg a katedrát, göttingeni professzora, Heyne ajánlásával. Heynével, Johannes von Müllerrel, Eichstädttel, Eichornnal évtizedekig levelező kapcsolatban volt. A Königliche Societät der Wissenschaften zu Göttingen levelező tagja volt. Mind az általa szerkesztett folyóiratok jellegében, mind esztétikai tanulmányainak és monográfiájának koncepciójában és utalásrendszerében erőteljes göttingeni hatás érvényesül. Főművében, a Principia Philocaliae című kötetben Schedius az esztétika tudományát egyértelműen a 'Wissenschaft vom Menschen' narratívába kapcsolja bele, éppúgy, ahogyan fiatalkori klasszika-filológiai értekezéseiben a klasszika-filológia Heyne-féle kutatásmódszertanát is ebbe a narratívába integrálja. Schedius az esztétika professzoraként és a Societas Latina Jenensis tagjaként az ókori latin irodalommal kiemelten foglalkozott, mindemellett a pesti egyetemen az ógörög tanszék megalapítója és első professzora lesz, valamint az ógörög oktatás első magyar egyetemi kézikönyvének szerzője. Budai Ézsaiás göttingeni tanulmányaiból elsősorban Heyne és Meyners auktormagyarázatait és auktorkiadásait hasznosítja. Első klasszika-filológiai értekezése Göttingenben jelenik meg. A Debreceni Református Kollégium görög- és latin–oktatójaként Göttingen hatására túllép a nyelvi ismeretek átadásán, az ókori történelmet, ókori irodalmat bemutató monográfiákat készít, melyek oktatási kézikönyvekké válnak. Mindezt pedig kiegészíti Heyne normái szerint készített klasszikus auktorkiadásokkal.