Az alprojekt az állam- és statisztikatudományokban a 18. század során bekövetkezett fejlődési ív főbb fogalmi és politikai nyelvi átrendeződését vizsgálja. Feltételezi, hogy az állam- és statisztikatudományok magyarországi tudástranszfere részben a kor diverzifikált tudományképére nagy hatást gyakorló göttingeni új-tudományosság német és ausztriai recepciója felől (Achenwall, Schlözer, Justi, Sonnenfels és mások), részben a hazai kontextusokat kalibráló és az elsajátítást lehetővé tevő informális és formális (intézményesült) kulturális csatornákon keresztül ment végbe, amelyek sokszor eltérő eredményekre vezettek. A projekt alapvetően három kontextus szűrőszerepét teszi a vizsgálat tárgyává, amelyek a nyugat-európai (francia és német) eszmei és politikai előzmények (az abszolutisztikus uralmi formák, német anyagon pedig főként a Fürstenstaat–Territorialstaat–Föderalstaat átrendeződése, emellett az államigazgatás kiépülése, a politika fogalmának átalakulása) recepciójában számos egyedi karakterisztikával színesítették a diszciplína magyarországi intézményesülésének történetét. A szűrők között elsőként a magyarországi szerzőknél jelenlévő tudáspopularizációs eszközöket és eszmei, szociokulturális kontextusokat vizsgálja, amelyek megelőlegezték a hasznosnak ítélt tudományos ismeretek demokratizálódását. Másodikként vizsgálja az államtudósi képzésben és kortárs szellemi, politikai tájékozódásban kulcsszerepet játszó racionális teológiák és praktikus filozófiák (Leibniz, Wolff) episztemológiai jelentőségét. Végül harmadikként figyelembe veszi a nyugat-európai kultúrtranszferektől eltérő magyar „korporatív” államiság történeti hagyományának kontextusát, amely nagymértékben performálta a német nyelvű államtudományi kultúra modernizációs diskurzusként történő applikálását. A kutatás ezt a politikai gondolkodásban is jól nyomon követhető léptékváltást az 1790-es évek elsődlegesen fordítási gyakorlatokra épülő államtudományi irodalmának szövegkorpuszán exponálja. Így Baranyi László, Barić Adalbert, Bencsik József, Decsy Sámuel, Németh László, Reviczky József, Szendrey-Weres Dávid, Schwartner Márton és Vályi András szövegein.