A korszak egyetemes történeti koncepciói igen erőteljesen kötődnek a göttingeni történészprofesszorok által közvetített tudományszemlélethez. Jól mutatja ezt Johann Christian Engelnek, Heyne, Feder, Gatterer és Schlözer tanítványának, a göttingeni Societät der Wissenschaften tagjának munkássága. Engel művei közül a szakirodalom eddig elsősorban a német nyelvűeket vizsgálta, pedig latin munkái legalább ennyire meghatározóak. Például a Commentatio de expeditionibus Trajani ... című kötete - melyet Heynének ajánl, megköszönve a professzor aktív segítségét – egy klasszika-filológiai tudásanyagot speciális történetszemlélet segítségével transzformál, melyet a Kárpát-medence történetének egyetemes történetbe való beillesztésére használ fel. Engel munkássága jól mutatja a volt göttingeni diákok közötti diskurzusközösséget is, hiszen tudományos eredményei egy részét Schedius Zeitschriftjében publikálta. Figyelemreméltó továbbá, milyen szervesen kapcsolódik ez a tudományszemlélet a Göttingennel közvetlen kapcsolatot nem ápoló, de azt tudományos mintának tekintő Koppi Károly pesti egyetemi történészprofesszor historia universalis koncepciójával, melynek vizsgálata ugyancsak a projekt részét képezi.