Tudományok tradíció és innováció között – Történeti perspektívák

Wissenschaften zwischen Tradition und Innovation – Historische Perspektiven

Sciences between Tradition and Innovation – Historical Perspectives

A tradíció és innováció fogalmak a kultúrtörténet-írás által kidolgozott, az utóbbi évtizedekben különösen népszerű, sokoldalúan reflektált kollektív és kulturális emlékezet-koncepciókban központi kategóriákként jelentek meg. A római öröklési jogból származó traditio főnév és igei alakja a tradere eredendően jogok és kötelezettségek, autoritás és hatalom, birtok és tulajdon nemzedékről-nemzedékre történő átadását, kiszolgáltatását jelentette. A kereszténység első évszázadaiban a fogalom a tudás és tanítás szóbeli átadásává, átvételévé módosult, ami magában foglalta az anyagi kultúra (javak, eszközök, berendezések, épületek, erőforrások) elemeinek átörökítésén túl a gyakorlati tudás, készségek és ügyességek, cselekvés- és eljárásmódok áthagyományozását is. Samuel Johnson 1755-ben kiadott szótárában a tradition kifejezést történetek, beszámolók nemzedékről-nemzedékre történő szóbeli átadásának gyakorlataként definiálja. A Tradition német jelentéstörténetéről a Grimm-féle szótár alapján tájékozódhatunk. A fogalmat a teológiai szóhasználatnak megfelelően a 16. századtól az Überlieferung szó szinonimájaként kezdték el használni, s a felgyűjtött tudás szóbeli átadását jelentette.  Az írásbeli hagyomány fogalma, mint a történetileg egymásra rétegződött tanítások szóban és írásban átadott ismerete csak a 18. század közepétől bukkan fel. Számos jelentésváltozat regisztrálható az innováció fogalom használata tekintetében is. Az innováció időben változó, hol pozitív, hol negatív konnotációi az adaptív stratégiaként értelmezhető utánzástól (imitatio), a már létező dolgok újszerű kombinációi révén az addig uralkodó formáktól minőségi eltérést eredményező dolgok felfedezésén (discovery) át, a még nem létező dolgok feltalálásán alapuló, a gondolkodásnak új utakat nyitó alkotó ember szellemi teljesítményéig (inventio) terjedő széles skálán jelennek meg.

„A tudományos tudás áramlásának mintázatai Magyarországon, 1770-1830” nevű, az ELTE BTK Történeti Intézetében 2016 októberében indult négy éves NKFIH kutatási program fókuszában az 1770 és 1830 közötti időintervallumra nézve hét tudás- illetve tudományterület (filozófiatörténet, történettudomány, államtudományok/statisztika, klasszikafilológia/esztétika, medicina, antropológia/etnológia, ökonómia/agrártudományok) diszciplínává formálódásának vizsgálata áll. A kutatás módszertani keretének meghatározásakor abból indultunk ki, hogy a tradíció / innováció fogalmak a tudástermelés és a recepció komplex folyamatait társadalmi, kulturális gyakorlatként értelmezve a tudománytörténet-írás számára is jól alkalmazható perspektívát nyújthatnak a tudásáramlási folyamatok modellezésére. A jelzett időszakban kialakuló szaktudományos keretrendszer felosztásának, tudományszemléletének, fogalmi készletének, módszertani irányelveinek, beszéd- és írásmódjának, tudományos gyakorlatainak és- önreflexiójának átalakulását, vagyis a régi és új, a gyakorlati és elméleti, az implicit és explicit cselekvésekbe ágyazott tudáselemek egymáshoz való viszonyát és társadalmi illeszkedését a következő kulcskérdések mentén vizsgáljuk:

• A tudományos tudásáramlás vonatkozásában milyen külhoni és magyarországi episztémikus színterekkel, mediális és materiális segédeszközökkel érdemes számolni? 
• Hogyan befolyásolták a tudományos tudásáramlást, a transzferált tudás átalakítását, ellenőrzését, szűrését a Monarchia központjából, Bécsből és a német, angol tudományos közegből kiinduló standardizáció, institucionalizáció, bürokratizáció, professzionalizáció és szekularizáció folyamatai? 
• Kik által és milyen stratégiák mentén történt a különböző magyarországi színtereken kumulált tudás rendszerezése, autorizációja, szelekciója, archiválása, valamint a tudományos és nem-tudományos nyilvánosság felé történő közvetítése? 
• Milyen belső összefüggések fedezhetők fel a korszakban a tudásáramlás által meghatározott tudományos diskurzusok és a korabeli magyarországi viszonyokra jellemző etnikai, felekezeti, nyelvi sokszínűség kulturális reprezentációi között?

A workshop célja a kutatási projekt eddigi eredményeinek bemutatásán túl, Közép-Európa különböző részeiből érkező tudománytörténészek részvételével közös fórumot teremteni, valamint megvitatni a tradíció/innováció koncepció tudománytörténet-írásban történő használhatóságának lehetőségeit és határait, s ezzel összefüggésben a tudásáramlás komplex folyamatainak közép-európai regionális és lokális mintázatait és specifikumait.  

A workshop fókuszált tematikai kialakítása érdekében az előadások elkészítéséhez az alábbi szempontok figyelembe vételét javasoljuk:

• Tradíció/innováció retorikája
• Tradíció/innováció struktúrái
• Tradíció/innováció intézményei
• Tradíció/innováció gyakorlatai
• Tradíció/innováció személyi meghatározói

Ezen szempontok egyikének, vagy több szempont együttes érvényesítése mellett az előadások a meghívott előadók érdeklődésének, kutatási irányultságának megfelelően tartalmazhatnak elméleti és metodológiai kérdésfelvetést, egy-egy tudás-, illetve tudományterület, vagy esettanulmány jelleggel egy-egy tudományos diskurzus, műfaj, tudós profil, stb. bemutatását is. 

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Workshop időpontja: 2019. május 28−29.

Workshop helyszíne: ELTE BTK Szekfű Gyula Könyvtár

Workshop nyelve: angol/német 

Előadások időtartama: 20 perc