Tudományok tradíció és innováció között – konferenciakötet

2019. május 28–29-én Sciences between Tradition and Innovation – Historical Perpectives / Wissenschaften zwischen Tradition und Innovation – historische Perspektiven címmel az ELTE BTK-án a projektteam két napos workshopot rendezett, amelyen a projekt hat tagján kívül további négy magyar, két göttingeni, két bécsi és egy prágai meghívott tudomány-, irodalom- és orvostörténész tartott előadást. A szerzők különböző tudásterületekre koncentrálva az 1770 és 1830 közötti Sattelzeit időszakára nézve a tudományos tradícióképzés mintázatait mutatják be, de kibontakoznak az aktuálisan újszerűnek mutatkozó megismerési és megfigyelési módszereknek, tartalmaknak a tudományosság közegében való elfogadtatásának és különböző mediális eszközökön keresztül történő társadalmiasításának komplex folyamatai.

A konferenciakötet elérési linkje: Sciences between Tradition and Innovation – Historical Perpectives

A tudás hálózatai. Európai tudásáramlás – magyarországi tudományosság, 1770–1830

A projektum végeredményei magyar és angol nyelvű szintéziskötet formájában kerültek közlésre. A kötet egységes szempontrendszer és egységes módszertani koncepció mentén mutatja be a kutatás során vizsgált hét tudásterület diszciplínává alakulásának összetett folyamatait 1) a megismerésben, a tudásképzésben és tudásközvetítésben aktorként megjelenő tudósprofilok; 2) az episztémikus színterek; 3) a ’tudás és tudománycsinálás’ gyakorlatai; 4) és mediális közege alkotta négyszintű modellben helyeztük el. Ez a főfejezeteket alkotó modell alkalmasnak tűnt arra, hogy megragadhatóvá váljék egyfelől a tudomány fogalmának, másfelől a régi és új tudásformák közötti átmenet, az elmélet és gyakorlat egyéni és közösségi korszakos konstrukciói.

DigiTudásáramlás (DITU), 1770-1830:  digitális forrásantológia

A szintéziskötetben alkalmazott négyszintű modell (aktorok–színterek–gyakorlatok–médiumok) mentén került összeállításra a kutatás során feltárt jelentős mennyiségű, eddig ismeretlen, elsősorban kéziratos, kisebb részben egykorú nyomtatott magyar, latin és német nyelvű forrásokból álló, közel 45 szerzői ív terjedelmű digitális forrásantológia. A különböző műfajú és különböző nyilvánosságú forrásszövegek annotált kritikai kiadása, úgy mint egyetemi tudományos-értekezések (commentatio), egyetemi előadásjegyzetek, utazási instrukciók, útinaplók, jelentések és egodokumentumok (halotti beszéd, testamentumok) nyomán kibontakoznak a korabeli beszéd- és írásmódok, azok specifikus nyelv- és fogalomhasználata, de ugyanígy folyamatában ragadható meg a gondolkodási stílus (Denkstil), a „tudás/tudománycsináláshoz” köthető cselekvések fejlődése, a dolgok és összefüggések észlelését, megfigyelését aktuálisan meghatározó fókuszpontok változásai. A forrásszövegek digitális formában történő közlése lehetővé teszi, hogy a – hasonló vállalkozások esetében – szokványos személyi és térbeli kapcsolati hálózatokon túl, egy specifikusan a szóban forgó korszakra és tematikára kidolgozott, háttéradatbázisban definiált, fő- és alkategóriákból álló, plauzibilisként elgondolt fogalmi háló segítségével könnyen kereshetővé, olvashatóvá és a későbbiekben adatvizualizációk formájában láthatóvá tegyük a diszciplinarizálódás mintázatait, belső történéseit és összefüggésrendszerét. A fogalmi háló kategóriái úgy kerültek kialakításra, hogy az összesen 19 korszak- és témaspecifikus főfogalomhoz az adott szöveghely kapcsolódó tartalmi, nyelv- és fogalomhasználati karaktere által kirajzolt alkategóriákat rendeltünk.

A DigiTudásáramlás (DITU) digitális forrásantológia elérési linkje: Tudásáramlás – wikibase-docker (elte-dh.hu)