A tervezett vizsgálat az etnológia/kulturális antropológia tudományának magyarországi kibontakozásával, előzményeivel és forrásaival kíván foglalkozni. A négy év alatt a jelenleginél világosabb, átfogóbb és részletesebb képet szeretne kapni arról, hogy milyen kommunikációs csatornákon keresztül, milyen interpretációkban és reprezentációkban, milyen, a nyugati félteke őslakos népeire vonatkozó ismeretek (textuális és figurális reprezentációk) jutottak el Magyarországra a késői 18. és korai 19. században, milyen irányokból (külföld, egyetemek stb.) érkeztek ezek az ismeretek, és hogyan épültek be/módosultak azután a magyarországi recepció és használat(ok) során. A téma jelentősége azokból a lokális történeti és kommunikációs körülményekből eredeztethető, amelyek közepette egy ilyen specifikus tudásanyag Magyarországon egyáltalán megjelenhetett. Tengerentúli gyarmataink nem lévén, ez a tudás mindenekelőtt az idegen nyelvből (főként németből és franciából történő) fordítások útján terjedt. A tervezett vizsgálat, a levéltári és könyvtári kutatómunka elsőrendű célja az 1790-es és 1830–40-es évek között virágzó fordításkultúránknak ezt az elsősorban a földrajzi, természethistóriai és a tengerentúli utazásokkal/felfedezésekkel kapcsolatos munkák átültetését célzó törekvését minél alaposabban rekonstruálni. A kutatás két fő kérdésre keres választ. Az egyik annak megállapítása, hogy az Amerikára és a Csendes-óceán térségére vonatkozó tudás forrásai közelebbről milyen közép- és nyugat-európai regionális-kulturális térséget jelölnek ki: jelenleg elsősorban a göttingeni és a bécsi egyetem szerepe látszik kiemelkedni, illetve a jezsuiták vonatkozásában a nagyszombatié (annak sajátos kulturális vonzáskörével – így például európai és tengerentúli spanyol kultúrcentrumokkal − együtt). A másik pedig annak megállapítása, hogy az etnológia/antropológia tudományának megszületése felé vezető úton vajon mennyire válnak külön (illetve mennyire függenek össze) Magyarországon a szekularizáló (és forrásaiban sokszor protestáns), valamint a jezsuiták által közvetített tudásáramok – például a pesti egyetem és „elődje,” a nagyszombati jezsuita egyetem esetében. A tervezett vizsgálat amellett, hogy a hazai tudománytörténet számára mindeddig jórészt ismeretlen területeket tár fel, a vonatkozó újabb szemléletű külföldi (kulturális gyakorlatcentrikus, interpretatív, megismerés-, és posztkoloniális szempontú utazás- és antropológiatörténeti) kutatásokhoz is illeszkedik.